Évek a fellegvárban

A természettudományok biztonsága és kíváncsisága terelte a gyógyszerészet felé ifjúkorában. Budapesten szerzett gyógyszerészi diplomát, majd szintén szakmabeli feleségével végzés után azonnal Sopronba kerültek. „1975-ben Sopron volt a magyar gyógyszerészet fellegvára. Kivételes szerencsének tartom, hogy pályakezdő gyógyszerészként ebbe a miliőbe csöppenhettem bele, és olyan mesterektől tanulhattam, mint dr. Horváth Dénes és dr. Nikolics Károly. Ők azt hangsúlyozták, hogy a gyógyszerész számára soha nem lehet első a pénz, a siker, az elismerés. Mindez csak a betegek érdeke és java után következhet. Nikolics Károly arra is példát mutatott, hogy a napi gyógyszertári munka mellett hogyan lehet magasra ívelő tudományos pályát is befutni. Máig hálával gondolok mindkettőjükre.”

Ismerte az összes patikát

Csak pár évet töltött el Sopronban és környékén – az utolsó időszakban mint gyógyszertárvezető –, mielőtt édesapja halála Balatonalmádiba rendelte. Így lett új otthonuk Veszprém megye, és így jött viszonylag gyorsan a lehetőség, hogy a patikából kikerülve a Megyei Gyógyszertári Központ Gyógyszer-gazdálkodási Osztályán dolgozzon. „Sajnáltam elhagyni a patikai munkát, ugyanakkor vonzott, hogy eggyel nagyobb léptékben lássak rá a szakmára. Új munkám során meg kellett ismernem a megye összes gyógyszertárát, és mert előző megyémben egy darabig helyettesítő gyógyszerészként dolgoztam, elmondhatom, hogy legalább 80 patika belső világát ismerem részleteiben is. Ez pedig nagyon értékes tapasztalatokkal gazdagított. A munkám részét képezték bizonyos ellenőrzési feladatok is, de ezek inkább a gyógyszerészekkel közös problémamegoldó, baráti beszélgetésekké váltak. Úgy érzem, sikerült olyan bizalmi légkört kialakítanunk, ahol a munkára, a megoldásokra tudtunk koncentrálni.”

A „hungarós” korszak

A Veszprém megyei Központ – ekkor már Reginapharma néven – 1996-ban lett a Hungaropharma telephelye, Bíbor István a Gyógyszergazdálkodási Osztályt vezette. Feladatköre maradt a régi, csak a tulajdonos változott a privatizáció következtében. „A munkám, sőt még az asztalom is ugyanaz maradt, csak a munkáltatóm változott” – meséli mosolyogva. Dr. Weltler János vezette a telephelyen folyó logisztikai tevékenységet, ő pedig a partnerkapcsolatokért felelt. „Amikor János 2004-ben, a betegsége miatt távozni kényszerült vezetői székéből, én lettem az utóda, és 2012-ig maradtam is ebben a pozícióban.”

A nyugdíjas évek – saját bevallása szerint – pont jókor kopogtattak. „Éppen a nyugdíjba vonulásom előtt történt egy nagyobb változás a szakmában. Jöttek az új technológiák, a modern marketing stratégiák, az ifjú gyógyszerészgeneráció, én pedig úgy éreztem, hogy itt az ideje átadni a stafétabotot a fiataloknak. Elmondhatom, hogy mindig olyan munkahelyeim voltak, ahová jó volt bejárni. Nagyon sok szeretettel és hálával gondolok a Hungaropharmánál dolgozó kollégáimra is, nagyszerű csapat volt a miénk.”