Dr. Lestyán Balázs sokadik gyógyszerész generációs, hatvani családból származik. Az apai nagyszülők mindketten gyógyszerészek voltak, csakúgy, mint a kiterjedt baráti kör több tagja. Ahogy a hatvani patikus visszaemlékszik, gyermekkorában sok gyógyszerész vette őt körül, s talán ez az, ami meghatározta a sorsát. A hatvani középiskolából egyenes út vezetett a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. Édesanyja pedagógus, édesapja agronómus volt, de miután szülei elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt fel a nagyszülők segítségével. A tanári fizetésből nem telt fényűzésre. Az egyetemi évek alatt kollégista volt, és heti 300 forintot kellett beosztania. Mindent, amit elért, a nulláról épített fel.

A semmiről kezdte, és messzire jutott, amit büszkén vállal. Miután megszerezte a diplomáját, visszatért szülővárosába, és munkába állt a megye harmadik legnagyobb gyógyszertárában. Ma már valószínűleg furcsán hangzik, hogy volt idő, amikor egy gyógyszertárban több mint 40-en dolgoztak 400 négyzetméteres alapterületen. Ha éppen nem volt készleten a szükséges gyógyszer, nem volt mit tenni, a beteg üres kézzel ment haza. A páciens érdekeit sokszor felülírták a mondvacsinált és gyakran felesleges szabályok. Az ifjú gyógyszerész érezte, hogy számára ez kevés. Többre, jobbra vágyott. Behívták katonának. A kötelező sorkatonai szolgálat után hátat fordított az állami patikának, és beállt dolgozni egy magángyógyszertárba, a város elismert és megbecsült idősebb gyógyszerésze, Halasi András mellé. Itt tanulta meg, mit is jelent a betegközpontú ellátás a valóságban. „Nagyon szerettem mindazt, amit ott megéltem, mert a munkánk eredményes volt – bizonyság arra, hogy lehet és érdemes
valamit jól csinálni. Aztán Halasi gyógyszerész úr egyszer bejött a patikába, és azt kérdezte: akarsz te gyógyszertárvezető lenni? Hát hogyne akarnék, mondtam. Akkor ide figyelj: abba a patikába keresnek vezetőt, ahol te korábban dolgoztál”– idézi fel emlékeit Lestyán Balázs. Pályázott és nyert. A patika nem volt régi, 1980-ban épült, a rendszer, amibe belenőtt, mégis teljesen új volt.

Új fejezet kezdődött az akkor még mindig fiatal gyógyszerész életében. A megszerzett tudással és a versenyszférában szerzett tapasztalattal, betegközpontú szemlélettel belevágott a túlméretezett gyógyszertár üzemeltetésébe. Ma már csak 20-an dolgoznak ugyanannyi négyzetméteren, ami szerinte még mindig sok. Mégis
alapszabály a Lestyán patikában, hogy annyi időt kell szánni minden vevőre, amennyit igényel. Nem számít az árrés vagy a haszon, a páciens érdekeit – és csakis azt – kell szem előtt tartani. „Ne legyen olyan érzése a tára másik oldalán álló betegnek, hogy rákényszerítettek valamit. Sőt, az legyen az érzése, hogy azt kapta, amire szüksége van. Sem többet, sem kevesebbet. Ez nálunk alapelv. Nyitva vagyunk este 10-ig és hétvégén is.”

„Az esti ügyelet sokszor veszteséges, ami elég nagy teher, ugyanakkor nagy elismerés is a patikának. Ez fontos, és ezt az emberek előbb vagy utóbb észreveszik. Nálunk szombaton és vasárnap ugyanolyan sorok állnak az officinában, mint egy hétköznapon” – mondja a patika tulajdonosa, és a számok őt igazolják. Az elmúlt években átlagon felül nőtt a forgalom. De a hatvani gyógyszerészt nem elégítette ki a gyönyörűen felújított gyógyszertár.

Tenni akart valamit, és nem csak a betegekért, hanem a szakmájáért is. Nyolc évig vállalt vezető tisztséget a Gyógyszerészi Kamarában, ahol a fejlődés és a tanulás mellett arra is rájött, hogy van érzéke a politikához. Eljött
a 2006-os év, és ezzel együtt a patikaliberalizáció. „Kétségtelen, hogy a ’94-es törvény addigra már elavult volt, tehát mindenképpen kellett valami változás, csak nem olyan jellegű, és nem a gyógyszerészek kihagyásával. Én ezt sérelmeztem mint szakember és gyógyszertár-tulajdonos, és arra gondoltam, hogy nekem itt feladatom van” – emlékszik vissza élete újabb fordulópontjára dr. Lestyán. Ha pedig feladata van, akkor annak terep kell. Búcsút intett a Kamarának, és elfogadta egy hatvani képviselő felkérését. Kezdetben egészségügyi tanácsnok volt a hatvani képviselőtestületben, 2014 óta pedig Hatvan alpolgármestere. Dolgozik a városért, a szakmájáért, és közben a patikát sem hanyagolja el. Nem is tehetné, hiszen időközben a Lestyán Gyógyszertár családi vállalkozás lett. Felesége gyógyszertári szakasszisztensként segít, lánya utolsó éves  gyógyszerészhallgató a Pécsi Tudományegyetemen, leendő veje pedig már végzett, és együtt dolgozik a családdal.

Ha bárki megkérdezi tőle, hogyan tervezi a jövőt, azt válaszolja: ő mindenekelőtt gyógyszerész, és az is lesz mindig. Szívesen vállal feladatot képviselőként, de legfeljebb még egy ciklusra, s utána marad a család és a családi vállalkozás: a Lestyán Gyógyszertár. „Ha ezt úgy tudom csinálni, hogy büszkén mehessek végig a város utcáin, és azt mondják az emberek, hogy ’igen, ez a mi gyógyszerészünk’, akkor rendben vagyok.”