Fáczányi István

Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének főtitkára

1959

„Nagyon szerettem a munkám”

„Nagyon szerettem a munkám”
A történelem alaposan beleszólt Fáczányi István sorsának alakulásába. Dédapjának már a XIX. század első felében gyógyszertára volt Kőbányán, Fáczányi István mégis egy különös véletlen folytán került a Kőbányai Gyógyszerárugyárba 1959-ben, hogy aztán sorsa végleg összefonódjon a hazai gyógyszerágazat fordulatokban bővelkedő történetével.

Gyógyszerész dinasztiájának negyedik leszármazottja Fáczányi István, aki megszakította a sort, s végül nem gyógyszerészként lett része a gyógyszerágazat két évszázadot átívelő történelmének. Felmenői közül dédapja, Fáczányi Ármin volt Kőbánya első gyógyszerésze, az Isteni Gondviselés Gyógyszertár tulajdonosa. Az 1848–’49-es forradalom és szabadságharc után – a forradalom céljaival való szimpátiája okán – ideiglenesen megfosztották a patikájától, és büntetésül egy pesti gyógyszertárba helyezték: a sors különös fintoraként éppen a Király utca 12. szám alá. Török József mellé osztották be, aki mellett több évet is eltöltött, míg végül amnesztiát kapott, és visszatérhetett kőbányai patikájába. Az „Isteni Gondviselés” a Fáczányi család tulajdonában volt egészen 1949-ig, amikor a több mint száz éve működő gyógyszertárat államosították, és a tulajdonost a város másik részébe helyezték.

„Gyermekkoromból jól emlékszem arra, amikor apám gyógyszertárát államosították. Maradhatott ugyan Budapesten, de a család életében sanyarú évek következtek. Kisgyermekként azonban nem a tragédiát láttam, inkább azt, hogy sokan lelkesedtek egy új világért, ahol a társadalmi igazságosság győz mindenek felett” – meséli Fáczányi István, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének főtitkára. Ám a történelem ismét közbeszólt: 1956-ban a tömegben sok iskolatársával együtt vonult Budapest utcáin, s ez nem maradt megtorlatlanul. „Több osztálytársam volt, akiket falhoz állítottak és megöltek az oroszok. Én életben maradtam. Tizenöt éves voltam, egy papírral a kezemben, amelyen az szerepelt, hogy világnézetem miatt Magyarország egyetlen főiskoláján, egyetemén sem folytathatom a tanulmányaimat.”

Első munkahelye a Kőbányai Gyógyszerárugyár lett 1959-ben. Munka mellett járt végül esti főiskolára, német nyelvből letette a felsőfokú nyelvvizsgát. Nyelvtudása révén hamarosan a kereskedelmi osztályra került, a gyár akkori igazgatója, dr. Varga Edit hívására, majd néhány év múltán a Medimpex külkereskedőjeként képviselte az országot Kelet-Berlinben.

A világszerte több irodát működtető Medimpex ebben az időszakban a gyógyszerkereskedés, a nyelvtudás fellegvára volt, amely az egész magyar gyógyszeripart képviselte mind az export, mind az import vonatkozásban. „A Medimpexet a háború után létesítették. Elismert szakemberekkel dolgozhattam ott együtt” – magyarázza Fáczányi István. „Ez volt az egyetlen cég, amelyen keresztül a magyar gyógyszeripari termékek kikerülhettek a nagyvilágba, s az import szintén rajtunk keresztül érkezett az országba. A dollár elszámolású országokba az export talán egy kicsit nagyobb arányú volt, mint az onnan érkező import, amihez az is hozzájárult, hogy a magyar gyógyszereknek nagyon jó volt a híre.”

Minden külföldről hozott gyógyszer először a Medimpexhez, majd a GYÓGYÉRT-hez került, onnan a megyei Gyógyszertári Központokba, végül pedig a gyógyszertárakba. Fáczányi István 1990 januárjában került a GYÓGYÉRT-hez, feladata a vállalat külkereskedelmi kapcsolatainak a felépítése volt. „A Medimpexben kereskedelmi igazgatóként dolgoztam, a nemzetközi körforgás kellős közepén voltunk. Láttuk, hogy csak a piac törvényei számítanak. A GYÓGYÉRT ezzel szemben egy monopolhelyzetben lévő rendszer volt, 19 megyét szolgált ki. Az, hogy ki kap és ki nem kap gyógyszert, teljességgel átláthatatlan volt. Lantosi István vezérigazgatóval, Rakoncza István kereskedelmi igazgatóval és Némethné Morcsányi Edit gazdasági igazgatóval egyeztettem, s az volt a javaslatom, hogy szerezzük meg az önálló importjogot a külföldi gyógyszerekre. Létrehoztunk egy külkereskedelmi osztályt, ahová idegen nyelven jól beszélő szakembereket hívtunk, akik tudták, hogyan kell a külföldi partnerekkel tárgyalni. Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a nyitás alapozta meg a Hungaropharma későbbi jövőjét. Megszereztük a külkereskedelmi jogot, negyven konszignációs raktárt építettünk fel, s így a külföldi gyógyszereket mi, a GYÓGYÉRT importáltuk.”

A gyógyszer-nagykereskedelem immár kibővült profillal működött, a megyei gyógyszertári központokat továbbra is a GYÓGYÉRT látta el termékekkel (1993-ban lett Hungaropharma – a szerk.) egészen 1992-ig, amikor az Egészségügyi Minisztérium úgy döntött, hogy liberalizálja a piacot, és egyik napról a másikra 40 nagykereskedelmi engedélyt adtak ki különböző cégeknek. „A minisztérium döntése váratlanul ért bennünket, ott ültünk a milliárdos készletek tetején. És akkor valóban az volt a kérdés, hogy tönkremegy-e a vállalat, vagy túléli ezt az időszakot. Az volt a szerencse, hogy a Pest megyei patikákat ellátó Pharmafontana átvette a készletet, így megmenekültünk” – idézi fel a Hungaropharma egyik izgalmas időszakát Fáczányi István, a vállalat akkori külkereskedelmi igazgatója.

Közben gomba módra szaporodtak a nagykereskedések, valódi verseny alakult ki a vevőkör megszerzéséért. Tudni lehetett, hogy a gyógyszerészek közül kevesen rendelkeznek olyan biztos anyagi háttérrel, ami lehetővé teszi, hogy gond nélkül gyógyszertárat nyissanak. Sokszor éppen a patika üzemeltetésére, az árukészletre nem maradt erőforrásuk. Ezt Fáczányi István is felismerte, és Lantosi István vezérigazgatóval közösen egyetértettek abban, hogy a Hungaropharma segítse a fiatal vállalkozóként debütáló gyógyszerészek indulását. „1992–’93-ban már olyan komoly forgótőkével rendelkeztünk, hogy teljes árukészlettel és kedvező visszatérítési garanciákkal tudtuk támogatni a gyógyszerészeket. Elindult egy változás, amit ilyen közelről megélni roppant izgalmas volt. Nagyon szerettem a munkámat. Az ország 2000 gyógyszertárával és 150 kórházával voltunk kapcsolatban, rendszeresen tartottunk értekezleteket, előadásokat a kórházi gyógyszerészek számára. Azt hittem, nyugdíjas koromig itt maradok, de nem így történt.”

Fáczányi István, Lantosi István, Rakoncza István a Hungaropharma meghatározó alakjai, a gyógyszerágazat rendszerváltó vezetői, akiknek elévülhetetlen érdeme, hogy tudásuk legjavát nyújtva segítették a gyógyszer-nagykereskedelem modernizációját. A gyógyszer-nagykereskedelem korszerűsítésének alapjait letéve biztosították, hogy mára a Hungaropharma a világ élvonalába tartozó vállalattá válhasson, és működése a hazai lakosság magas szintű gyógyszerellátását szolgálja.

A képet a Darabanth Aukciósház engedélyével használjuk.

 


< Vissza a cikkekhez
Portré,Gyógyszerészi dinasztia,Hungaropharma
https://www.pharmatarlat.hu/./pages/hph/contents/article/22/pics/lead_original.jpg
Válasszon évet