Nem ez volt az első találkozásom a céggel, néhány évvel korábban, 2003–2004-ben volt több közös munkánk, és már akkor az volt a benyomásom, hogy páratlanul jó csapat dolgozik együtt a vállalatnál. Ha feladat volt, senki nem várt a másikra, mindenki tudta a dolgát és ment előre, s úgy tűnt, biztosak abban, hogy a többiek is ugyanabba az irányba haladnak. Az eredmények pedig összeértek. Biztató volt az is, hogy a vállalat alaptevékenysége, a core business, a szigorúan vett gyógyszer-nagykereskedés kiegyensúlyozottan, jól működött. Ennek ellenére 2010-ben minden egyes gyógyszerész bizalmát egyesével vissza kellett szereznünk, ami beletelt néhány évbe. Néha azt gondolom, hogy a gyógyszerész-társadalommal az tette sínre a kapcsolatunkat, amikor eladtuk a liberalizáció idején vásárolt patikákat, mert ezzel a lépésünkkel a gyógyszerészek is látták, hogy amit mondunk, azt komolyan gondoljuk.

Néhány éven belül az idő igazolta az elképzeléseinket, a pénzügyi problémáink megoldódtak, a vártnál hamarabb elkezdtük visszatörleszteni a közép távú hitelt. 2015-re egyértelműen látszott, hogy a Hungaropharma jól működő üzleti vállalkozás, tudtunk érdemi osztalékot fizetni, és még maradt is pénzünk. Ettől kezdve lehetett magabiztosan foglalkozni a fejlesztéssel, az innovációval, s ez a plusz adta a CSR tevékenységünk hátterét. A cég sosem volt ilyen eredményes, sosem szolgált ki ennyi gyógyszertárat, sosem volt ekkora piaci részesedése, mint az utóbbi néhány évben. Konszolidáltuk a helyzetet. Mi tagadás, joggal lehetünk elégedettek. Csakhogy ez az a pont egy vállalat életében, amikor nem szabad hátradőlni és nyugodtan evezni tovább a folyón, mert tudjuk, hogy valamelyik kanyar után biztosan vár egy újabb vízesés. Az üzleti élet ilyen, a maga kiszámíthatóságában is kiszámíthatatlan.

A gyógyszer-nagykereskedők piacán most nem várhatók gyökeres változások. Érezzük persze az infláció hatásait, lesznek új és drága gyógyszerek és a partnereink egyre körültekintőbben készleteznek, ami azt jelenti, hogy kevés terméket és gyakran rendelnek, de mindezt nem nevezném jelentős változásnak. A piac mérete nem nő. A legnagyobb kihívást számunkra most az jelenti, hogy új területekre lépjünk. Az teljesen egyértelmű, hogy az egészségügyön, a gyógyszerágazaton belül kell maradnunk, hiszen a tapasztalatainkat itt kívánjuk kamatoztatni, ha mondhatom így: mindenki egészségére.