Általános szakmai vélemény, hogy a lakosság egészségi állapotának javítása, a megbetegedési mutatók pozitív irányba mozdítása – rövid távon – nehezen valósítható meg a gyógyszerár-támogatás növelése nélkül. A gazdasági növekedés többletéből valamilyen előre rögzített automatizmus segítségével forrásokat kell(ene) átcsatornázni a gyógyszerár-támogatás irányába.

A 2008–2009-es pénzügyi válság arra kényszerítette a kormányok többségét, hogy a költségvetési egyensúly sokkal nagyobb hangsúlyt kapjon, mint korábban. Ennek egyik legfontosabb technikája a gyógyszerár-támogatások csökkentése volt. Ezt a módszert alkalmazta Portugália, Görögország, Írország, Spanyolország, Olaszország és Magyarország is.

A magyar gyógyszerpiac meghatározó részét képezi a gyógyszerár-támogatások volumene. Ennek alakulása – az egyéb piaci folyamatok mellett – döntően befolyásolja a gyógyszerpiac mozgásának keretrendszerét.

A gyógyszerár-támogatások alakulása 2010–2017 között (mrd Ft nominálértéken) Forrás: NEAK 

Ahogyan 2006-ban, úgy 2012-ben is a gyógyszerár-támogatások jelentős restrikciója volt megfigyelhető. A 2012-ben bevezetett Széll Kálmán-terv a gyógyszerkassza kiadásainak érzékelhető korrekcióját irányozta elő, így az intézkedéscsomag jelentősen befolyásolta a gyógyszerpiac működését.

A Széll Kálmán-terv keretében végrehajtott intézkedések:

• gyártói és nagykereskedői befizetés mértékének emelése;
• vaklicit a generikus termékek esetében;
• a drága, innovatív terápiás készítmények átcsoportosítása a közforgalmú gyógyszertári csatornából a kórházi forgalmazásba („tételes finanszírozás” megteremtése);
• késleltetett originális termékbefogadási technika;
• az orvoslátogatói díj megduplázása.

A késleltetett hatások miatt gyógyszerforgalmi szempontból a 2013. év volt a gyógyszerpiac mélypontja, 2014-től indult el a támogatások mértékének emelkedése. Megjegyzendő, hogy reálértéken még a jelenlegi gyógyszerár-támogatások sem érik el a 2011. évi szintet.

A gyógyszerpiacot tekintve a Széll Kálmán-terv bevezetése egybeesett a 2010-ben lezárult, a szaknyelvben liberalizált/merkantil időszaknak nevezett „modellkísérlet” következményeinek felszámolásával.

Magyar sajátosság volt, hogy 2006 végétől – a gyógyszertár-létesítés liberalizált szabályozása következtében – mintegy 25%-kal nőtt a lakossági gyógyszerellátást biztosító patikák száma, így a csökkenő piacon egyre több, egymással versenyző gyógyszertár működött. A szereplők nem tudtak felkészülni a megváltozott körülményekre, az új befektetők pedig a piacismeret teljes hiányával és a korábban megszokottól eltérő technikákkal – a versenyhelyzetet kihasználva – hosszú távra kiható károkat okoztak. E tényezők 2010–2011-re bonyolult piaci helyzetet eredményeztek. Csökkent a patikák és a gyógyszer-nagykereskedés jövedelmezősége, jelentősen emelkedett a veszteséges (csődbe ment) gyógyszertárak száma, nőtt a kintlévőségük nagysága a nagykereskedők felé, ami az érintett szereplők üzemgazdasági gondjait magas szintre emelte.

A merkantil modell következményei súlyosan érintették a Hungaropharmát is – ezt a következő adatsorok is alátámasztják:

• a vállalat árbevétele – a fent említett, összetett piaci folyamatok következtében 2010–2013 között csökkent, majd növekedni kezdett, és 2017-re meghaladta a 275 mrd Ft-ot;
• az adózás előtti eredmény a veszteségek elszámolását jelentő 2011. évi mélypont (7,6 mrd Ft veszteség) után 2012–2015 között emelkedett, majd 2016–2017-ben elérte a 6 mrd Ft-ot, meghaladva ezzel a 2006 előtti időszak szintjét;
• a vállalat saját tőkéje a 2010. évi 17,7 mrd Ft-ról 2011-re 7,4 mrd-ra csökkent, majd 2017 végére meghaladta a 24 mrd Ft-ot;
• a hosszú lejáratú kötelezettségek a 2012. évi maximum (9,1 mrd Ft) után 2017-re nullára csökkentek;
• a rövid lejáratú hitelek, a 2010. évi, 16,05 mrd Ft-ot kitevő maximumról két ütemben (első lépésben nagy részük hosszú lejáratú kötelezettséggé történő átalakítása után) 2017-re nullára csökkent;
• ugyanezen időszakban a lejárt gyógyszertári kintlévőségek összértéke a 2 mrd Ft-ot is meghaladó maximumról 2017-re 200 millió Ft alatti szintre állt be.

A fenti megállapításokhoz mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a vállalat nagykereskedelmi tevékenysége (szolgáltatási színvonala, tevékenységének hatékonysága) 2007 és 2012 között is változatlan volt. A gazdasági nehézségeket nem az alaptevékenység, hanem a megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodási kísérletek következményei okozták.

A Hungaropharma Zrt. vezetői a 2010. utáni időszakban kiváló válságmenedzseri tevékenységet végeztek, amely során bátran felszámolták a merkantil időszak következményeit:

• megújították a vállalat szemléletét, visszaadták a dolgozók hitét;
• a költséghatékonyság jegyében átstrukturálták a Hungaropharma raktárlogisztikai és szállítási rendszerét;
• banki tárgyalások sorozatán keresztül új alapokra helyezték a vállalat finanszírozását;
• szigorú és transzparens kintlévőség-kezeléssel a korábbi szintre csökkentették a lejárt számlák összegét;
• mindeközben a szolgáltatási szint növelésével, a szolgáltatáscsomagok megújításával a vállalatot növekedési pályára állították;
• a konszolidációs időszak lezárulása után megkezdték a logisztikai-informatikai rendszer megújítását.

A konszolidációs időszak 2015-ben lezárult. A 2016–2018 közötti periódus a növekedési pályára állás, a középtávú jövőre való felkészülés jegyében telt.