Dr. Higyisán Ilona

főgyógyszerész, Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Budapest

1992

A munkám az életem!

A munkám az életem!
Dr. Higyisán Ilona a kórházi gyógyszerészet állócsillaga. Tucatnyi, elismerés, kitüntetés, oklevél tanúsítja, hogy kevesen tettek vagy értek el többet ezen a területen, mint ő. Azok közé tartozik, akik a legrégebbről ismerik a Hungaropharmát. 1982 óta folyamatosan kapcsolatban áll a céggel. A közös munka egyik gyümölcse az 1992-ben életre hívott, „A Magyar Kórházi Gyógyszerészetért” Alapítvány.

Dr. Higyisán Ilona Csanádon szülelett. Már gimnazista volt, amikor nyári szünetben a szomszéd faluban vendégeskedett a barátnőjénél, akinek édesanyja gyógyszerész volt. A lányok besegíthettek a patikában, és Ili – ahogy Higyisán Ilonát mindenki nevezi – magába szívta a helyiség illatát, s már akkor, ott, eldöntötte, hogy gyógyszerésznek jelentkezik. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán államvizsgázott, és először egy közforgalmú gyógyszertárban helyezkedett el Gyöngyösön. Alig telt el egy kis idő, máris törzsvásárlói lettek. Figyelmes volt, törődő, és érdeklődő, mindenkivel elbeszélgetett, amit értékeltek a helyiek. Ilinek ez mégsem volt elég.

„Úgy éreztem, hogy sokkal többet lehet tenni a háttérből, pedig imádtak a betegek. Volt, aki kifejezetten hozzám járt, engem kért. Mégis többet akartam, mert láttam, mit lehetne tenni a szakmánkban, a szakmánkért. Ekkor találtam rá a kórházi gyógyszerészetre” – emlékszik vissza Ili. Így Mátraháza lett a következő állomás, majd a gyöngyösi Bugát Pál Kórház intézeti gyógyszertárában helyezkedett el mint főgyógyszerész-helyettes. 1990-et írtunk ekkor, Ilona kórházi gyógyszerészi munkássága pedig máig töretlen. Ma a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház Intézeti Gyógyszertárának főgyógyszerésze.

Emlékei szerint a „A Magyar Kórházi Gyógyszerészetért” Alapítvány ötlete egy szombathelyi főgyógyszerész, Végh György fejében született meg. Az elképzelés a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Kórházi Gyógyszerészeti Szervezete (MGYT-KGYSZ) akkori vezetőinek is tetszett, így az akkori elnök, Trestyánszky Zoltán megkezdte a folyamat előkészítését. Már az idő tájt is előfordult, hogy a fiatal gyógyszerészek szak-, illetve továbbképzéseit a kórház nem tudta támogatni, ahogy a nemzetközi szervezetben való részvételnek is voltak anyagi korlátai. Miért is ne lehetne hát egy alapítványt létrehozni ezzel a céllal? „A tudományos tevékenység, a kutatás, a nevelés, az oktatás, a képességfejlesztés, az ismeretterjesztés lett az alapítvány fő célkitűzése. A Hungaropharmának akkor dr. Lantosi István volt az igazgatója. Megkerestük őt, hogy segítene-e nekünk. Ő meglátta a kezdeményezés pozitívumait, és szívesen részt vett benne. Kaptunk 150 ezer forintot és megszületett „A Magyar Kórházi Gyógyszerészetért” Alapítvány, ami 1992 márciusa óta sikerrel működik. Jelenleg a bejelentett irodánk is a Hungaropharma székházban van, és a Hungaropharma azóta is komoly éves támogatással segíti a céljaink elérését. Az alapítvány kuratóriuma minden évben pályázatokat ír ki. Lehet például szaklapokra pályázni – az egyik legutóbbi az Acta Pharmaceutica Hungarica, amelynek előfizetését 30 kórházi gyógyszertár részére támogatjuk, de most írtunk ki pályázatot a Gyógyszerészet című szaklapra is, mert azt látjuk, hogy az előfizetők száma folyamatosan csökken. Korábban ezt a kiadványt minden patikának tartania kellett, nemrég viszont lekerült a kötelezően megrendelendő lapok listájáról. Nem szeretnék, ha ez a fontos szakmai kiadvány nem jutna el a kórházi gyógyszertárakba, ezért azoknak, ahol nem tudják megvenni, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Kórházi Gyógyszerészeti Szervezetével (MGYT-KGYSZ) közösen kiírt pályázat keretében biztosítunk rá keretet. Ezzel nem titkolt célunk az is, hogy a szervezet taglétszámát növeljük, lévén a pályázat egyik feltétele, hogy a pályázó gyógyszertár minden gyógyszerész dolgozója KGYSZ-tag legyen” – meséli Ilona mint az alapítvány kuratóriumának jelenlegi elnöke. A szaklapok, szakkönyvek megvásárlásának támogatásán túl az alapítvány kiemelten támogatja a kórházi gyógyszerészek továbbképzését, a magas szintű szakmai munka biztosításához szükséges műszer- és eszközbeszerzéseket, valamint a szakmai rendezvényeken és kongresszusokon való részvételt. Kiemelendő, hogy az alapítvány segítségével a KGYSZ képviselői bekerülhettek az Európai Kórházi Gyógyszerészeti Szövetségbe és az Európai Onkológiai Gyógyszerész Szövetségbe, ahol a delegátus tagjaiként részt vesznek az éves közgyűléseken és a nemzetközi projektekben is. Ez fontos és nagy lépés abban az irányban, hogy a magyar kórházi gyógyszerészet az Európába vezető úton elinduljon.

A fotón Török József Szentlélek Patikájának eredeti bútorzata látható.

Érdekes, hogy pályája első felében Ili 9 évente úgy érezte, nincs már hova fejlődnie, miközben a szakmai fejlődés a lételeme. Kilenc évig dolgozott Mátraházán, majd ugyanennyi ideig Gyöngyösön. Amikor híre ment, hogy váltana, több fővárosi kórház is versengett érte. „Szerintem az elhivatottságomat és a szakma iránti harci kedvemet sokan látták és ismerték. Így kerültem a fővárosba. Az az igazság, hogy a kórházi gyógyszerészet jóval inkább csapatmunka, mint egy közforgalmi gyógyszertárbeli tevékenység. Ahhoz, hogy itt valaki előre tudjon jutni, és bármi újat útjára indítson, kell a szakmai vezetés támogatása. Kell a menedzsmenti segítség és kell egy olyan csapat, amely velem együtt dolgozik. Egymás nélkül nem lehet lépni” – mondja az elhivatott gyógyszerész. Végül 1998-ban a Bajcsy Zsilinszky Kórház ajánlatát fogadta el. Ma már a sokadik 9 éves periódusát tölti itt, mégsem gondolja úgy, hogy váltania kellene. „Ez a kórház az első olyan helyem, ahol úgy érzem, sok év után is tudtunk valami újba belevágni” – mondja Higyisán Ilona.

„...a gyógyszerész legyen az orvosi team tagja, lehetőleg a kórház összes osztályán!

 „2003-ban célul tűztük ki, hogy fokozzuk a gyógyszerészek részvételét a betegek terápiájának kialakításában és ellenőrzésében. Akkoriban jelentek meg a generikus készítmények, így hirtelen néhány ezerről háromszorosára nőtt a gyógyszerkincs. Volt olyan hatóanyag, aminek 10–12-féle védett néven forgalmazott készítménye volt, és ebben a rengetegben egyre nehezebben tudtak az orvosok eligazodni. Megéreztem, hogy ez az a pillanat, amikor a gyógyszerészek és az orvosok közös teammunkájának gondolata nem fog ellenállásba ütközni, mert az orvosok nem fogják azt érezni, hogy sérül a gyógyító szabadságuk. Ez nagyon nagy munka volt, és egyben nagy előrelépés is. Az orvos kollégák azonnal meglátták a hasznát: azt, hogy a terápiás döntés felelőssége megoszlik az orvos és a gyógyszerész között. Meglátták, hogy a gyógyszerész nem ellenük van, hanem mellettük és velük együtt dolgozik, s hogy mennyivel jobb a beteg számára, ha egy terápiát több szakember együtt ítél meg. Ma már az kórházi orvosok számára elképzelhetetlen, hogy a gyógyszerész bevonása nélkül történjen a betegek gyógyszerelése” – összegzi tapasztalatait Higyisán Ilona, akinek évtizedek óta az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a gyógyszerész legyen az orvosi team tagja, lehetőleg a kórház összes osztályán. A Bajcsy-Zsilinszky Kórházban két osztályon – a sebészeten és az onkológián – már sikerült ezt elérnie. A távlati cél az, hogy minden beteg terápiájának tervezésében és kialakításában ott legyen a gyógyszerész az orvos mellett. Ezért dolgozik jelenleg, és fog kollégáival együtt elhivatottan tenni a jövőben is, mert ahogy életútja jelzi, Higyisán Ilona sem az álmait, sem a céljait nem adja fel egykönnyen!


< Vissza a cikkekhez
Portré,Szakma
https://www.pharmatarlat.hu/./pages/hph/contents/article/38/pics/lead_original.png
Válasszon évet