Tehetség és vérmérséklet

Tehetségét és a szakma szeretetét édesapjától örökölhette, aki szintén gyógyszerész volt. Sajnos, szakmai tanácsokkal már nem láthatta el leányát, mert nagyon korán, Mária alig négyéves korában elhunyt. Egy patikai baleset következtében kapott vérmérgezést, amiből nem sikerült őt kigyógyítani. Mária pezsgő, nyitott személyiségét bizonyára olasz édesanyjától örökölte, akit édesapja a háború alatt ismert meg, és hozott Magyarországra. Gyermekparalízises bátyja halála után ketten maradtak édesanyjával, aki a sok nehézség ellenére a legjobb oktatást próbálta biztosítani gyermekének.

Mária lánya, Györgyi mesélt arról, milyen kalandos módon ismerkedtek meg szülei az 1950-es években. Dr. Porkoláb György akkoriban tanult orvosnak Budapesten. Abban az időben a lányokat is besorozták katonának az egyetem után. A két fiatal a laktanyában ismerkedett össze, és lelt életre szóló társra egymásban. Az egyetemről mindketten Izsófalvára kerültek – György háziorvosi praxist kapott, Mária pedig a helyi gyógyszertár vezetője lett. Ebben a kis bányászfaluban született meg két lányuk, akiknek ez a hely maga volt a paradicsom.  „Mami rengeteget dolgozott, hihetetlen teherbírása volt, még a halála előtt pár évvel is teljes gőzzel tevékenykedett a patikában. Az olasz nagymamám sokáig velünk lakott, ő vigyázott ránk, hiszen anyu mindig késő délután, este ért haza. Ennek ellenére nem szenvedtünk hiányt sem figyelemben, sem szeretetben” – idézi fel gyermekkorát Györgyi.

Olaszul, magyarul

Édesanyjának köszönhetően kiválóan tudott olaszul, és ez nagy hasznára vált a gyógyszerészi közösségnek, hiszen nyelvtudása és sziporkázó személyisége révén remek kapcsolatot ápolt az olasz gyógyszerészekkel.  Rengeteget járt Olaszországba kongresszusokra, ahol közkedvelt előadó volt.

Egy alkalommal dr. Pesti Ferenc is vele tartott előadóként Genovába, de mivel nem tudott olaszul, Mária tolmácsolta szavait. Pesti Ferenc így emlékezett vissza az eseményre: „Három mondat után megálltam, hogy Marika fordíthasson, mire ő meg is tette ezt, de legalább hat mondatot mondott. A következő öt mondatom után még hosszabban beszélt, és ez így ment végig. Tetszett az olaszoknak. Sokszor beletapsoltak a beszédébe, felálltak, bravót kiabáltak. Hiába kérdeztem később, miket mondott, a válasz ennyi volt: Non kontá! (Nem számít!) Sikered volt, örülj neki! Mit számít, hogy én mit mondtam?!”

Miskolc és a magánpatika

Később a jobb tanulási lehetőségek miatt költöztek be Miskolcra, ahol Mária a Marie Curie Gyógyszertár vezetője lett. Innen továbblépve, egy merész lépéssel, az elsők között nyitott magánpatikát, a Szent Antal Gyógyszertárat.  Sok fiatallal vette körül magát. Nem volt nehéz dolga: szívesen mentek hozzá a végzős hallgatók gyakorlatra. Haladó szellemű volt, aki nem ijedt meg az újdonságoktól, a változásoktól, sőt azok elébe ment. Ötvenes éveiben, a gyógyszertári központtól való függetlenedés idején, neki is olyan új folyamatokat kellett megtanulnia, amiket sosem végzett azelőtt. Mária még idős korában is érdeklődött a technika újdonságai iránt, és örömet szerzett neki a fordított szerep, amikor az unokája lett az ő tanítómestere.