Egy meghatározó élmény

„Egész életemben orvos akartam lenni” – válaszolja, amikor megkérdezem, miért lett gyógyszerész. Gyorsan kiderül, hogy egy gyermekkori betegség miatt vágyott az orvosi pályára. „1943-ban gyermekparalízissel kezelt Budapesten a háziorvosunk. Egy olyan asszonytól vett anyatejet, aki gyermekkorában szintén paralízises volt, és két gyermeket szült – a másodikat 1943-ban. Ezt az „immunizáló” anyatejet adta be nekem injekcióként az orvos. Bár a mai napig kissé sutább a bal kezem, mint a jobb, ezzel megmentette az életemet. Azóta tudom, hogy én is gyógyítani akarok.”

Ám a gyógyításhoz vezető út nem volt egyenes. 1945 elején a család menekülni kényszerült, mert a szovjetek bevonulása után felgyújtották budapesti otthonukat. „Mindenünk odaveszett, édesapámat elvitték kényszermunkára, mi pedig télvíz idején egy szánkóval mentünk le Jánoshalmára édesanyám nővéréékhez.” Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Zsolt édesapja végül 1946-ban hazatért családjához.

Ha nem orvos, akkor gyógyszerész

Baján végezte el a gimnáziumot, majd jelentkezett az orvostudományi karra, hogy valóra váltsa álmát, ám politikai okok miatt elutasításban részesült. Mivel nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja, további négyszer próbálkozott, de férőhely hiányában mindig elutasították. Mégsem volt hajlandó feladni a gyógyításról szóló törekvéseit, így letett egy ideg-elme szakápolói vizsgát, és öt évig betegekkel dolgozott. Végül a gimnáziumi igazgatónője tanácsolta neki, hogy jelentkezzen a gyógyszerésztudományi karra, mert oda jó eséllyel fel fogják venni. Így is lett.

Végzős államvizsgás egyetemistaként már patikavezetői feladatot is kapott. Később az OGYI külső munkatársaként két járásban tartott előadásokat orvosoknak, akik a mai napig emlékeznek felvillanyozó esettanulmányaira. 1970-ben Nemesnádudvaron lett vezető patikus, majd 1974-ben Kiskunhalasra helyezték át, hogy ’tegyen rendet’ az ottani patikában.

A kísérletezés öröme

1986-ban a Chinoin felkérte, hogy hozzon létre egy kisebb gyógyszergyárat Kunfehértón. Akkoriban szinte mindegyik gyógyszergyártó nyitott kisebb üzemeket Magyarországon, ám csak ez az egy kapott azonnal engedélyt az FDA-tól (Food and Drug Administration). „Nagyon élveztem a gyárban eltöltött éveket, mert mindig is szerettem kísérletezni. Számos fontos készítményt dolgoztunk ki, amikre a mai napig büszke vagyok. Az OGYÉI-ben is nyilvántartott, szabadalmazott készítményem is van.” – meséli.

Gyógyszergyári munkájának egy infarktus vetett véget 1989-ben. Ezután Kiskunhalason tért vissza a patikai vérkeringésbe, létrehozta és 1995-ig vezette az Aranyoroszlán Patikát. A következő évtől már a saját jánoshalmi gyógyszertárában, a Benkő Patikában tevékenykedik, és itt folytatja kísérletezését különféle étrend-kiegészítőkkel. A gyógyszertár kétszer nyerte el Az év patikája címet, ő pedig 2013-ban Az év gyógyszerésze lett, majd 2017-ben Kiváló Gyógyszertár címet nyertek el.

Amikor népszerűségének okáról faggatom, csak ennyit mond: „Nem ismerem az okát, és soha nem is kutattam. Már ápolóként is nagyon szerettem a betegeket, és ez így van a mai napig. Boldog vagyok, hogy végül – ha nem is orvosként, de – gyógyíthatom őket.”