Az ország legészakibb csücskéből, Rajkáról került a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára, ahonnan Sopronba vezetett az útja. Itt közforgalmú gyógyszertárakban dolgozott, majd 1971-ben nyugatról keletre, Békéscsabára terelte a hivatása, ahol előbb a megyei Gyógyszertári Központ szakelőadója, majd szakfelügyelője lett. „Sokszor jártunk bent nála a Központban, ahol sokat dolgozott a laborban, kísérletezett, és minket, kicsi gyerekeket teljesen lenyűgözött a ‘varázslata’, például amikor a színtelen folyadékokból színeseket kreált” – emlékszik vissza a békéscsabai időkre fia, Tamás. Szintén gyógyszerész feleségével három gyermeket neveltek ezekben az időkben.

A hit és a zene végigkísérte életét

Élete leghosszabb és legvégső állomása a Dunántúlon, Veszprémben volt, ahol 1979-ben a Megyei Gyógyszertári Központ főgyógyszerésze, majd 1991-től igazgatója lett. „Már sokkal korábban, sokkal nagyobb karriert futhatott volna be Édesapám, ha belép a pártba, de hívő evangélikusként ezt nem tette meg. Ennek ellenére elérte a maximumot, amit egy párton kívüli ember elérhetett azokban az időkben” – meséli Tamás.

Családja nemcsak a keresztény hitet adta neki, hanem a zene szeretetét is. Nyolcéves korától végzett kántori szolgálatot, ami végigkísérte egész életét. Egyetemi évei alatt a Deák téri templomban is rendszeresen orgonált, nem is akárhogy, majd Veszprémben kántor lett. A komolyzene szeretete mellett szenvedélyes természetjáró és vadász volt, de a fotózás is kedvelt időtöltései közé tartozott. Az 1965-ben újraindult Rozsnyay Mátyás Emlékverseny első győztese, később a versenyek szervezője és az ügyvezetője lett.

A rendszerváltás után

Az idők változtak, és a privatizációt követően az újonnan létrejött Reginapharma Gyógyszerkereskedelmi Rt. vezérigazgatója lett, amit 1996-ban a Hungaropharma Rt. vásárolt meg. Ekkor lett a Hungaropharma Rt. Veszprémi Kereskedőházának vezetője, amely az irányítása alatt az észak-dunántúli régió központjává vált. „Mindig a konstruktív feladatokat kereste, szeretett új dolgokat létrehozni. Az új telephely kialakításának munkálataiban betegsége miatt már nem tudott részt venni, de legalább még láthatta az elkészült épületet” – mondta dr. Bíbor István, akivel a veszprémi évek alatt lettek kollégák és barátok.