Bejárta az ország csaknem minden patikáját, hogy személyes kapcsolatokat építsen. Külföldi útjai során lehetőség szerint tanulmányozta a gyógyszer-nagykereskedelmi cégek logisztikai bázisait, hogy ezzel is gyarapítsa tudását. Ma is azt mondja: ez maga volt a csoda, aminek megélésében családja, férje és gyermekei maximálisan támogatták.

Gyógyszerpiaci ismereteit a Medimpex Kész-kiszerelt Gyógyszerbeszerzési Osztályán szerezte. Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor a hazai gyógyszerkincs gyártásához szükséges ható- és segédanyagok külföldről történő beszerzése egyetlen kézben van. A szükséges kész-kiszerelt gyógyszerkészítmények behozataláról az állam – az Egészségügyi Minisztérium – dönt, megmondva, hogy az ország lakossága számára miből mennyi importálható. És nemcsak dönt, de annak elosztása is egyedül az ő reszortja – persze a saját vállalatain keresztül. A kiszerelt gyógyszerek és hatóanyagok, illetve az egyéb gyógyszeralapanyagok a Medimpex Gyógyszer-külkereskedelmi Vállalaton keresztül érkeztek az országba. A vállalaton belül gyakorlatilag minden gyártó külön osztállyal rendezte a megrendeléseket. Itthon akkor 1000–1200 gyógyszer volt forgalomban, ezek egy részét – de valójában töredékét – külföldről kellett beszerezni, elsősorban a szocialista, kisebb részben pedig a nyugati országokból. Valutakorlátokkal nehezítve. Hazslinszky Rachel ebbe a világba csöppent bele 1988-ban, amikor a két kisfia születése után visszatért gyógyszerész diplomájával a munka világába. Felsőfokú angol és alapfokú német tudása vitathatatlan előnyt jelentett. jelentett. Így került a Medimpexbe, ahol minden gyógyszer és gyógyszeralapanyag kizárólagos, külföldről történő beszerzése zajlott.

Itt szinte mindenki külkereskedő volt – köztük pedig Rachel, a nyelvtudással felvértezett gyógyszerész, aki szót értett a külföldi partnerekkel és ismerte a szakma nyelvét is. Azon az osztályon dolgozott, amelyik a „nyugati” országokból beszerezhető kész-kiszerelt gyógyszerekkel foglalkozott. A beszerzett termékeket át kellett adni a Gyógyértnek, ami a legnagyobb elosztóbázis volt. A Gyógyért közvetlen kapcsolatban állt a Megyei Gyógyszertári Központokkal, akikhez az állami gyógyszertárak tartoztak. Ebben az időszakban a gyógyszerpiac szereplői mind monopolhelyzetben voltak, és minden előre tervezett volt. Fejből tudták már negyedévre előre, hogy mit, honnan és milyen mennyiségben kell behozni. Aztán 1989–1990-ben erre az izolált, szabályozott és egy kézben lévő rendszerre jött a nyitás. Kinyitották a valutakeretet. Aki megfelelt a gyógyszer-külkereskedelmi előírásoknak és rendelkezett szabad pénzforrással, az szabadon átválthatta pénzét, és külkereskedelmi tevékenységet folytathatott. A külföldi gyógyszergyárak is érdekeltté váltak abban, hogy belépjenek a magyarországi piacra. Volt, hogy évente 200–300 új készítmény került be az országba, ezeket a gyógyszerügyi hatóság (OGYI) általi regisztrálás után lehetett forgalomba hozni. Ekkor nőtt meg igazán a nagykereskedők jelentősége. Közben a magyarországi gyártók is a lehetőséget kaptak, hogy maguk vásároljanak gyógyszer-alapanyagokat és önálló külkereskedelembe kezdjenek.

„A Medimpex addigi gárdája hirtelen szétszóródott, a kollégák azokhoz a gyárakhoz kerültek, akikkel korábban foglalkoztak. Én a kész-kiszerelt („speci”) gyógyszerbeszerzési osztályról a Gyógyérthez kerültem külkereskedelmi üzletkötőnek. Ahogyan az ízig-vérig belföldi vállalat előtt kinyílt a világ, elindult a külkereskedelmi tevékenység. Emlékszem, hogy ott ültünk egy szobában öt íróasztalnál, ölünkben kartontáblákkal – mert a Commodore-32 is még épphogy csak megjelent az országban –, és úgy kellett kézzel összerendezgetni, melyik gyógyszer hová kerüljön” – emlékszik a hőskorra Rachel. „Megnyílt a piac, és előállt egy merőben új helyzet. Az állami gyógyszertárak mellett magángyógyszertárak alakultak. Őket már nem kötötte a korábbi rendszer – szabadon, a gyógyszertári központok kikerülésével eljuthattak a nagy elosztóbázishoz, a Gyógyérthez. Bármely magángyógyszertár jöhetett hozzánk közvetlenül, és megvásárolhatta, amire szüksége volt, és azonnal hozzájutottak a kért termékhez. Ezzel szemben az állami patikáknak változatlanul végig kellett várniuk a hosszú procedúrát. A Gyógyértből lett Hungaropharma, és tulajdonképpen az egészségbiztosító is komoly támogatást nyújtott a magángyógyszertárak részére, lévén mind a ketten gyakorlatilag megfinanszírozták előre a készleteket. Ezzel egy időben a gyógyszertári központok és a Medimpex is arra törekedtek, hogy önálló nagykereskedővé váljanak, és közvetlen kapcsolatot építsenek ki a gyártókkal és a gyógyszertárakkal is. A Hungaropharma azonban olyan tőkeerős volt, hogy a nyomába sem értek – ám mégis konkurenciát jelentettek. Komoly vetélytárssá a Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központjából kinövő PHOENIX Pharma gyógyszer-nagykereskedelmi vállalat lett, komoly szakembergárdával és külföldi tőke bevonásával” – folytatja Rachel.

A pályám során egyértelműen kiderült számomra: minden munka sikerét az emberek határozzák meg. Egy vállalkozás számára – működjön bármilyen területen – a dolgozói jelentik a legfontosabb értéket.  A családom, a gyermekeim minden támogatást megadtak a pályám során, mert látták, hogy szeretem, és inspirált az, hogy tisztában voltam azzal, hogy akkor, a rendszerváltás során történelmet írtunk a magyarországi gyógyszerpiac életében”.