TÖRÖK JÓZSEF KÖR
A Török József Kört 2014-ben hívta életre a Hungaropharma, kifejezetten
a fiatal gyógyszerészek továbbképzését, tapasztalatszerzését
segítendő. A Török József Kör programjainak célja, hogy tagjait felvértezze
olyan gazdasági, menedzsment, szociológiai és kulturális ismeretekkel,
amelyek birtokában a Kör tagjai biztosítani tudják, hogy a jövő
gyógyszer-kereskedelme is megőrizze társadalmi rangját.

Dr. Léber-Borza Erzsébet felmenői között nincsenek diplomás emberek. Családjában ő az első, akinek felsőfokú végzettsége van. Nem volt kitaposott út, sem generációkon átívelő hagyományok vagy családi vállalkozás, amit folytatnia kellett volna. Szülei nem terelgették kitűnő tanuló kislányukat egy bizonyos pálya felé, ellenben mindenben támogatták ambiciózus gyermeküket, hogy az lehessen, ami lenni szeretne. „Édesanyámnak nagyon sokat köszönhetek az életben, köztük azt, hogy olyan személyiséggé válhattam, amilyen ma vagyok”– vallja a fiatal gyógyszerész.  

Középiskolában a kémia elvarázsolta, mindenképpen ezzel szeretett volna foglalkozni, ezért esett a választása a gyógyszerészeti pályára. A Pécsi Tudományegyetemen eltöltött évek alatt újabb és újabb tantárgyakról derült ki, hogy a kedvencek közé tartoznak. „Rájöttem, hogy az élettan, a kórélettan, a biokémia – tehát a humán biológiai tárgyak – is nagyon közel állnak hozzám. A gyógyszerészetnek a közvetlen gyógyító oldala vonzott. Rátaláltam a klinikai gyógyszerészetre, ami az Egyesült Államokban jelent meg a XX. század közepén, és az 1970-es években már bevett gyakorlat volt. E szerint a gyógyszerészek a kórházi osztályon az orvosokkal teamben dolgoznak, együtt állítják be a betegek gyógyszeres kezelését. Ezért szerettem volna mindenképpen kórházban elhelyezkedni” – emlékszik vissza a nem is olyan távoli múltra a 32 éves ifjú hölgy, aki általában valóra váltja azt, amit eltervez. Így került rögtön az egyetem elvégzése után a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórházba, ahol hatalmas lendülettel vágott bele a munkába.

„A klinikai gyógyszerészetben számomra a legérdekesebb a feladat összetettsége. Az, hogy teljes egészében látnunk kell a beteget, és meg is kell szereznünk azt a tudást, hogy a sok adat között ráleljünk arra, miben is tudnánk segíteni” – magyarázza Erzsébet, aki kétszer is kijutott az Európai Kórházi Gyógyszerészek Szervezetének éves kongresszusára – 2015-ben Hamburgba, 2018-ban pedig Göteborgba –, ahol poszteren mutathatta be kutatási eredményeit. A nemzetközi szervezet mindkét alkalommal díjmentesen biztosította részvételét, ha ugyanis egy pályázó kutatómunkáját a konferencia tudományos bizottsága érdemesnek találja arra, hogy elért eredményeit e kiemelt nemzetközi fórumon nyilvánosságra hozza, akkor a jelentkező meghívottként, poszterrel vehet részt a kongresszuson. Az Európai Kórházi Gyógyszerészek Szervezete így támogatja szakmailag és anyagilag a feltörekvő szakembereket.

„Az első alkalommal a biológiai terápiában részesülő betegek terápiás együttműködése volt a témám. Ez egy speciális terület Magyarországon. A biológiai készítményeket tételesen finanszírozza a társadalombiztosítás. Ezeket a nagy értékű gyógyszereket nem is receptre váltják ki a betegek, hanem a kórházban, a klinikai centrumokban jutnak hozzá – térítésmentesen. Kutatómunkámban azt szerettem volna feltárni, hogy azok, akik ilyen módon, ingyen jutnak hozzá nagy értékű gyógyszerekhez, érzik-e a terápia valódi súlyát, és otthoni keretek között jól alkalmazzák-e a biológiai gyógyszereket.  Az általam végzett felmérésből kiderült, hogy a kezeltek nyolcvan százaléka valóban értékeli és hűen követi a terápiát, míg húsz százalékuk nem kellőképpen együttműködő a kezelés során. Lehet ugyan azt mondani, hogy ez jó arány, de egy több százezer forint értékű gyógyszer esetében a betegek húsz százalékának nem megfelelő hozzáállása havi szinten nagyon nagy arányú plusz kiadást jelent.”

„A másik kutatásomban a 65 év felettiek gyógyszerelését vizsgáltam. Azt, hogy melyek azok a hatóanyagok, amelyeket idős korban nem ajánlott szedni – akár azért, mert a csökkent kiválasztódás következtében az idősek szervezetében megnövekedhet a gyógyszer koncentrációja, vagy azért, mert fokozott az egyidejűleg szedett egyéb gyógyszerekkel kialakuló kölcsönhatás veszélye. Az idős szervezetet sokkal jobban megviselik például az altatók, a nyugtatók, mint a fiatalabb szervezetet. E jelenség gyakoriságát térképeztem fel a belgyógyászaton, és kidolgoztam egy útmutatót arra vonatkozóan, hogy az osztályra felvett betegek gyógyszerelésén mit lenne célszerű változtatni” – meséli Erzsébet, aki 2018 novembere óta nem a kórházban, hanem otthon teljesít egy különlegesen szép hivatást: anyaként tesz eleget a kihívásoknak kislánya, Sára mellett.

Dr. Janca Tímea abban az évben született, amikor az édesanyja átvette gyógyszerész diplomáját, és abba a pesterzsébeti házba, ami azóta anya és lánya közös patikája lett. A mostani officina volt a dédi lakrésze.  A gyógyszertár egyéb helyiségeiben régen a nagyszülők éltek. A felső szinten lakott Janca Tímea a szüleivel. Talán ezért is félt annyira attól, hogy gyógyszerész legyen. Egy egész életet leélni ugyanabban a házban? Bejárni minden egyes nap dolgozni a helyre, ahol született? Rémisztőnek tűnt. Gyermekként külföldön képzelte el felnőtt életét. Kéttannyelvű iskolába járt, ahol kiválóan megtanult angolul. Közben az édesanyja jogelőd nélkül, 1992-ben megnyitotta a patikát a nagyszülői házban.

Édesanyja finoman próbálgatta a gyógyszerészet felé terelni kitűnő tanuló kislányát, de tudta, hogy az erősebb nyomás ellenállást szülhet. Ezért a szülők végül úgy határoztak, Tímeára bízzák a döntést. Jól döntöttek: a felvételiző lány végül a gyógyszerész kart választotta. A diploma után el is kezdett dolgozni édesanyjával a családi patikában, de csak néhány évig. A munka önmagában kevés volt neki. A húszas évei elején járó lány más területen is szerette volna kipróbálni magát. Hátat fordított a patikusi életnek, és beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem szakfordító szakára. Spanyol és angol nyelvű szakfordító lett. „Rájöttem, hogy nem vagyok szakfordító alkat. Bár szellemileg feltöltött, és nagyon élveztem, hogy újra beindulnak az agytekervényeim, ahogy azt is, hogy a nyelvvel foglalkozok, amit szeretek. Viszont a fordítás nagyon magányos tevékenység. Azt hittem, hogy jó lesz, mert ott csak a magam ura vagyok, de egy idő után nagyon hiányoztak az emberek, a kollégák. A tanév végén már alig vártam, hogy visszatérjek a patikába. Azóta más szemmel, más lelkülettel vagyok itt”– meséli Tímea. Kellett ez a kis kitérő ahhoz, hogy igazán megszeresse a gyógyszerészetet. Közben a szellemi kihívásokat is megtalálta a szakmájában. Folyamatosan a következő lépésen gondolkodott és gondolkodik ma is. Továbbképzés, tanfolyam, újítás, vagy éppen felújítás, de mindenképpen fejlődés. Nagy segítség ebben számára a Hungaropharma által alapított Török József Kör. Meglepőnek, de ugyanakkor rendkívül megtisztelőnek érezte, amikor kézbe vehette a meghívóját. Tímea azt mondja, a Török József Körrel újra kinyílt a világ, mert bár megtalálta a helyét gyógyszerészként, úgy érzi minden egyes patika egy pici, zárt, izolált közösség. Kellenek az új ingerek, impulzusok, de legfőképpen a tudás. „Ez az, amiben e közösség segít: hogy ne csak a saját kis világunkban éljünk, hanem megismerjük, mások hogyan csinálják. Így tudunk egymásnak segíteni, jó ötleteket adni”– mondja az ifjú gyógyszerész. Bevallja, hogy vannak egyhangúbb, sőt, rosszabb napok is, de javarészt jókedvűen, mosolyogva jön dolgozni, amit ajándékként él meg, és amit szerinte a betegek is éreznek. A patikájuk közelében nincs se rendelő, se nagyobb üzlet. Aki ide jön, azért teszi, mert ide akar jönni. Értük. A légkörért.

Azzal, hogy hazatalált, Tímea azt is megértette, hogy nem lehet örökké nyughatatlan. Ma már tudja kezelni a tenni akarását, vagy csillapítani a tudásszomját. Ha megnyugvásra vágyik, egy kórusban énekel. Ha az élmények hiányoznak, egzotikus helyekre utazik: Izlandon kirándul, vagy Erdélyben hótalpas túrát tesz. Ha le akarja vezetni a feles energiáit, akkor táncol. Külföldön tervezte az életét, de itt él. Elkalandozott a gyógyszerészettől, de visszatalált. Szeret utazni, élvezi a szabadságot, de utána a legjobb hazatérni.