A Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet 1961-ben. Egy bicskei gyógyszertárban kezdte a pályáját, majd a Fővárosi Gyógyszertári Központhoz került. Az Egészségügyi Minisztérium szervezési főosztályának főelőadója lett 1963 végén, majd osztályvezetővé, később főosztályvezetővé nevezték ki. Egyetemi doktori oklevelet szerzett. A Gyógyáruértékesítő Vállalat igazgatója lett 1982-ben, majd a vállalat átalakulását követően 1996-ig vezérigazgatóként irányította a Hungaropharmát. Az első öt évben a soktelepes vállalatot koncentrálta Gödöllőn, ahol 1986-ban felavatta Európa legkorszerűbb gyógyszerraktárát. Egy olyan bázist létesített, amely alkalmas volt az országos szintű készletezésre. Vezetése alatt a vállalat 1989-ben megszerezte a külkereskedelmi jogot, ezzel pedig megtörte a Medimpex addigi egyeduralmát. A  ’90-es években folyamatosan alakította át a céget, hogy a vállalat a piaci versenykörülmények között is vezető gyógyszer-nagykereskedelmi vállalat maradhasson.

Régi káderként próbált illeszkedni az új világhoz. Dohányfüstös irodájába bárki bemehetett, mindig volt ideje, hogy beszélgessen a kollégákkal, akik a mai napig szeretettel idézik fel alakját. Egy monopolhelyzetben lévő cég vezetőjeként már idejekorán szembesült azzal, hogy a nyitás a vállalat pozíciójának az elvesztését is jelentheti. Elébe akart menni a piaci kényszer hozta helyzetnek. Azt tudta, hogy a Hungaropharma versenyelőnyben van, hiszen a teljes termékpalettát tudja biztosítani, és jól működő kapcsolati rendszerrel rendelkezik. Az első perctől kezdve tisztában volt azzal is, hogy az életben maradáshoz jóban kell lenni a patikusokkal. De ezen messze túllépett, hiszen elsőként állt a magánpatikusok mellé, és onnantól minden intézkedéssel, fejlesztéssel őket akarta segíteni. Ennek érdekében történt a vidéki raktárbázis létesítése, méghozzá olyan ütemben, hogy egy év alatt a Hungaropharma az ország mintegy 400 magánpatikájába 100 kilométeres körzeten belülről tudott árut szállítani. Úgyszintén a partnerek minél gyorsabb és tökéletesebb kiszolgálása végett építették ki a Data-mobil informatikai és raktározás-technológiai rendszert. Azok a gyógyszerészek, akik Pap Endrét, az első jogelőd nélküli magánpatika létrehozóját követve nyitottak privát gyógyszertárat, úgy emlékeznek rá, mint aki mindenek felett segítette a munkájukat, megteremtve annak a lehetőségét, hogy gyógyszerészekből sikeres gyógyszertár-tulajdonosokká, vállalkozókká váljanak.

1995 októberében egy átfogó privatizációs tervvel állt elő egy olyan helyzetben, ahol kínosan kellett ügyelni a patikák és az addig klasszikusan állami mamutvállalat érdekeinek egyensúlyára. Elképzelései szerint az állam marad a többségi tulajdonos, a patikusok a társak, és viszonylag minimális, mindössze 10 százalékos részesedést ajánlott a szakmai, pénzügyi befektetőknek. Pontosan látta azt is, hogy vállalata számára a gyógyszertárak privatizálása a valós piaci viszonyok kialakulását fogja maga után vonni. Mindaddig ugyanis, ameddig a Gyógyszertári Központ hálózatába tartozó patika csak saját „ellátó cégétől” rendelhet árut, nincs lehetőség a piaci szereplők közötti verseny kibontakozására.

Az új helyzetben szükségszerűvé vált, hogy az újonnan kialakuló gyógyszerész-vállalkozásokat a már akkor nagy múlttal rendelkező vállalat vevőkörébe orientálják. A piac megszerzéséért és megtartásáért folytatott küzdelemben hosszabb távon csak az a nagykereskedő marad talpon, aki ésszerű költséggazdálkodás mellett képes tevékenységének állandó megújítására, és mindenekelőtt az egyre igényesebbé váló vevőt helyezi stratégiájának középpontjába. A nagykereskedők közötti választást ugyanis a jövőben egyre inkább az fogja meghatározni, hogy mely vállalkozás képes a legszínvonalasabb szolgáltatást nyújtani és a megrendelői igényekhez a legrugalmasabban alkalmazkodni.

Dr. Lantosi Istvánt 1996-ban nyugdíjazták. Sem az akkor még ereje teljében lévő vezérigazgató, sem pályatársainak többsége nem értette menesztésének okát. 2000-ben megkapta a gyógyszerészi életpálya legnagyobb elismerését, a Batthyány-Strattman-díjat, a kitüntetésnek azonban nem tudott sokáig örülni. Hosszú betegség után 2001-ben hunyt el.

Dr. Lantosi István:  Javaslat a Hungaropharma privatizációs koncepciójára (1995)

„A társaság igazgatósága és ügyvezetése egyértelműen úgy véli, hogy a cég privatizációjánál figyelembe veendő szempontok messze túlmutatnak a privatizációból elérhető költségvetési bevétel maximalizálására irányuló törekvéseken, és a társaság piaci súlyából következően magukba kell, hogy foglalják a gyógyszerellátás biztonságához és zavartalanságához fűződő össznemzeti érdekek figyelembevételét.

Mindezek előrebocsátása után a HUNGAROPHARMA Rt. Privatizációs koncepciójának alapvetéseként a cég nemzeti tulajdonban tartását, azaz a belföldi tulajdonosok túlnyomó többségi arányának kialakítását tekintjük elsődleges prioritásnak. […]

A nemzeti tulajdon dominanciájában a szakma erőteljes szociálpolitikai és társadalombiztosítási kötődése nyilvánul meg, időnként mérsékelve a profitszempontok abszolutizálását. Ugyanakkor ez nem jelent egyet az állam többségi tulajdonával. Más országokban a gyógyszer-nagykereskedő cégek többsége jelentős arányban a patikák tulajdonában áll. A második világháború előtti Magyarországon úgyszintén ez a tulajdonosi struktúra volt jellemző, s ismereteink szerint a gyógyszerforgalmazásért felelős ágazati főhatóság, a Népjóléti Minisztérium is azt a megoldást tartaná ideálisnak, ha a gyógyszertárak, illetőleg azok tulajdonosai szerezhetnének jelentős tulajdoni hányadot a gyógyszer-nagykereskedelemben. A számításba veendő gyógyszerészi szféra tőkeerejének alacsony szintje ugyanakkor ma még nem teszi lehetővé a cég privatizációjába való komoly bekapcsolódást, bár e problémára található több szempontú optimális megoldás. Nem kétséges ugyanakkor, hogy a fentiekből következően a többségi nemzeti tulajdon megőrzése egyelőre csak az állam jelentős tulajdonosi részvétele mellett, s ebből következően a legtöbb fejlett országban megszokottnál jóval erősebb tulajdonosi koncentrációval lehetséges.