Kollárovics Vendel 1990 januárjában csatlakozott a Hungaropharma jogelődjéhez, ami az akkori gyógyszertári központokat jelentette. A gyógyszertárak 1994–’95-ben zajló privatizációja a nagykereskedelmet is lépéskényszerbe hozta: Somogy megyében megalakult a Sanovita Gyógyszer- Nagykereskedelmi Részvénytársaság, amelynek ő vezérigazgatója lett, a Hungaropharma pedig a kaposvári vállalat szakmai befektetője.

„Mindenki integrálódott valahová, az üzleti kapcsolatok határozták meg az átalakulást. Ebben a folyamatban döntő szerepe volt Lantosi Istvánnak, aki nagyon eredményesen vezette a Hungaropharmát, és szakmailag gondosan válogatta meg a partnereit. 2004-ig az önkormányzatok eladták tulajdonrészüket, a kaposvári Sanovita véglegesen beolvadt a budapesti vállalatba. Ettől kezdve az anyacég elvárásai alapján dolgoztunk – ez nemcsak a betegbiztonságot támogatta, hanem egy egészen új munkakultúrát is jelentett” – emlékszik vissza Vendel. „Nehéz időszak volt, amikor az önkormányzatok és az ÁVÜ között a folyamatosan változó tulajdonosi kényszernek kellett megfelelnünk, de persze számunkra akkor is a beteg volt az első. A rendszerváltás piaci alapokra helyezte az egész nagykereskedelmet, így különösen fontossá váltak az üzleti kapcsolatok. Hirtelen 95-100-ra nőtt a versenytársak száma, ami mára 3-4-re állt vissza. A többiek sikertelenségét viszont nemcsak a szakértelem, hanem sok esetben a tőke hiánya is okozta. A Hungaropharmának több szempontból is olyan háttere volt, ami versenyelőnyt jelentett, ráadásul egyedüliként teljesen magyar tulajdonosi körrel rendelkezett. A gyógyszerpiac ma is folyamatosan változik, amit követni kell, de ennél többre van szükség. Az elmúlt évtizedek arra tanítottak, hogy alázat és szerénység nélkül nem lehet tartós sikert elérni.”