Számos területen dolgozott a gyógyszerellátásban. A ’80-as évek elején a Hajdú-Bihar megyei Gyógyszertári Központ osztályvezetője volt. Az útja Debrecenből egy kis időre Líbiába vezetett, ahol egy nemzetközi gárdával működő kórháznak lett a főgyógyszerésze. Hazatérte után néhány évvel megyei tisztifőgyógyszerész lett, majd a Hungaropharma első vidéki telepét, a Debreceni Kereskedőház megszervezését bízták rá, amelynek 1995-től 2005-ig volt a vezetője. Dr. Tatár György szereti a kihívásokat.

„Pályám kezdetén a magyar gyógyszertárakban körülbelül 1000–1200-féle gyógyszer volt, s ahogy kinyíltak a határok, sokszorosára duzzadt a gyógyszerek mennyisége. A versenybe legkorábban bekerülő magánpatikák nem engedhették meg maguknak, hogy havonta vagy kéthetente rendeljenek gyógyszert, egyszerűen azért, mert a kéthetes készlet sok-sok pénzbe kerül. Ezért a nagykereskedőkre várt a feladat, hogy a hatalmas készletet kezeljék, s menet közben meg kellett oldani azt is, hogy naponta akár többször is tudjanak szállítani” – emlékszik a kezdeti időszakra dr. Tatár György, és elmondja, hogy induláskor a Debreceni Állami Gazdaság hatalmas kamiongarázsát alakították át logisztikai központtá. „A technológiát a pesti kollégák hozták, az én feladatom az volt, hogy összeválogassam a csapatot, akikkel el tudjuk indítani a raktár működését és megtanuljuk az új technológiát. Számítógép által vezérelt kocsik voltak, amelyek a sorok között mozogtak, és a kiszedési feladatnak megfelelően megálltak annál a polcnál, ahonnan le kellett venni a gyógyszert. Ekkoriban már mintegy 11 000 rendelési tételt szedtünk ki naponta. 1995 júniusában kerültem oda, augusztus végén már szállítottunk – csúcsidőszakban mintegy 300 patikába juttattuk el a gyógyszereket. Komolyan, öröm volt nézni.”

Ezekben az években óriási volt a verseny a gyógyszer-nagykereskedők között, meg kellett találni azt a szállítási formát és azt a választékot, amellyel elnyerhették a patikusok tetszését. Szorosan kapcsolatot ápoltak a gyógyszerészekkel, évente egyszer-kétszer fórumot rendeztek, ahol minden partner elmondhatta az igényeit, és a szállítást ezek alapján szervezte a Kereskedőház. „Ha a gyógyszerész azt kéri, hogy reggel 10 órára legyen ott az adott gyógyszer, az ott is van – ez tény. Csakhogy, e mögött egy rendkívül összetett munka áll. Nem egyszer megtörtént, hogy nyolc óra helyett este tízig dolgoztunk vagy még tovább. Általában zárásig ott voltam én is, mert hogy nézett volna ki, hogy a munkatársaim dolgoznak, én meg otthon a lefekvéshez készülődöm.”

Tatár György tíz évig, 65 éves koráig vezette a Debreceni Kereskedőházat. 2005-ben szükségessé vált egy komoly technológiai váltás, de ez már nem az ő vezetésével valósult meg. Nyugdíjazása nem jelentett szakítást a vállalattal, 2005-től 2013-ig dolgozott minőségbiztosító gyógyszerészként a Kereskedőházban, ahol ma már 20 000 tétel feletti a termékpaletta.

„Érettségi után segédmunkás voltam egy gyógyszerraktárban. Nem sokkal később lehetőségem volt kimenni Nyugat-Németországba egy nagykereskedést megnézni, s nem hittem a szememnek. Hatalmas raktárkészlet, elképesztő technológia. Nem tűnt reálisnak akkor, hogy Magyarországon valaha is lesz ehhez hasonló. Az pedig, hogy egy ilyen raktárnak egyszer én leszek a vezetője, felülmúlta minden képzeletemet” – tekint vissza izgalmas és változatos pályaképére dr. Tatár György, aki a mai napig aktív nyugdíjasként éli hétköznapjait. A gyógyszerágazat múltját fejti fel a jelen és a jövő számára – ahogy ő mondja: a felfedezés örömét jelenti számára a kalandozás a történelemben.