Mindig, mindenhol az vezérelte, hogy még a legkritikusabb időszakban is tartsák a patikusokban a hitet a szakmai hagyományok megtartó erejében. Az elmúlt három évtized gyorsan és drasztikusan zajló folyamataiban leegyszerűsítve azt látta: külső erők az etikus meggyőződés és egy merkantil szemléletű modell váltogatásával hozták a káoszt és a zavart, az instabilitást és a kiszámíthatatlanságot a rendszerbe. A gyógyszerész társadalomnak viszont mindig is a betegellátás biztonsága lebegett a szeme előtt, hiba volt bármikor is az üzleti szemléletet ennek elébe helyezni.

Orvosnak készült, de gyógyszerész lett. Éppen ezért viszont mindig a gyógyító ember és a gyógyszerek szakértőjének kényes egyensúlyaként tekintett a hivatására. 1986-ban kapta kezébe a diplomáját,  ’93-ban a megyei kamarában már tisztséget töltött be, és onnantól mindig is részese volt a patikusok érdekvédelmének. 2006-tól 2011-ig az MGYK országos szervezetének elnöke, 2012 óta tiszti gyógyszerész. Az OGYÉI megalakulásától másfél évig megbízott országos tiszti főgyógyszerész volt.

„Ha az elmúlt három évtizedre visszatekintek, azt hiszem, két nagyon fontos dolgot emelnék ki elsőként, amik a szakmánk igazi összetartását mutatják – azt, hogy a patikustársadalom minden időben hű tudott maradni a betegekhez. Az egyik, hogy akkor, amikor a liberalizációval együtt eltörölték a kötelező kamarai tagságot, a korábbi tagok közel háromnegyede mégis tag maradt. Önként. A másik, amikor a 2008-ban hozott törvény alapján a gyógyszerészek doktori címet kaptak. A nemzet doktorrá fogadta gyógyszerészeit.” – kezdi a visszaemlékezést dr. Horváth-Hutás Tamás.

„A rendszerváltás idején az innovatív gyógyszerészek belevágtak a patikaalapításba, majd néhány év múltán elindult az állami keretek között zajló magánosítás. Ebben az időszakban mi nem az ezer tó országa, hanem az ezer privatizáció országa voltunk, ezernyi problémával. Ez ment 3-4 évig, aztán kialakult a rend, a gyógyszertárak magánkézbe kerültek. 2006-ra nagyjából rendeződött a patikusok helyzete is, lejártak a hitelek, kifizették a privatizációs költségeket, többen fejleszteni kezdtek. És akkor jött a modellváltás: Molnár Lajos beült a miniszteri székbe, behívott minket, és elmondta, hogy ez többeket érzékenyen fog érinteni, de felhúzzuk az ingujjakat és egyeztetünk. Mi elhittük, de ebből nem lett semmi. Érdemi egyeztetés nem volt, viszont teljes káoszt és hatalmas károkat hozott az ezt követő időszak. Ha visszatekintve mérleget vonunk, volt-e a közjó számára pozitív hozadéka a liberalizáció éveinek, kimondhatjuk, hogy a szolgálati idő növekedésén kívül nem. Ezzel szemben kialakult egy teljesen instabil helyzet. Gyógyszertárak mentek csődbe, nyitottak és zártak be, kiszámíthatatlanná váltak a bevételek és nőttek a szállítói tartozások, új típusú fedezetigények jelentek meg. Az alapvető gond az volt, hogy egy merkantil szemléletű gyógyszertári modellt akartak rákényszeríteni egy alapvetően etikus modell alapján működő, és abban szocializálódott szakmai és betegtársadalomra. Nem vitatom, a merkantil modell is tud jó lenni, de csak olyan országokban, ahol ennek hagyománya van, és minden szereplő ismeri ennek az írott és íratlan szabályait. Nálunk a gyógyszerbiztonság, a szolgáltatás minősége és az ellátás hatékonyságának biztosítása patikusi feladat, ezért felel a gyógyszerész. Ebben pedig az anyagi rész sohasem ok, legfeljebb következmény. Azt gondolom, hogy a liberalizáció nélkül is eljutott volna a gyógyszerésztársadalom addig a nyitásig, ami most van, csak károk, tragédiák nélkül” – mondja dr. Horváth-Hutás Tamás.

„Amikor 2001-ben elindultak a tárgyalások a Hungaropharma privatizációjáról, a Kamara mint szakmai érdekvédelmi szervezet vett részt a tárgyalásokon. Volt egy elképzelés, mi szerint a Hungaropharma konzorciumként fog működni, gyógyszerész részvényesekkel. Azt az elgondolást, hogy patikusok vegyék át a nagykereskedelmi cég tulajdonlását, elviekben támogattuk volna, de kiforratlannak láttam a sokféle azonnali igényt: a cég az új tulajdonosoknak termelje meg a privatizációs költségeket, adjon speciális kedvezményt, és fizessen jó osztalékot is. Úgy éreztem, hogy ez a vagyon felélése nélkül nem fog menni. Végül lezárult az ügy, a tulajdonosváltás megtörtént, a cég magyar kézben maradt, nem élte fel a vagyonát, sőt gyarapítja, stabilan őrzi piaci pozícióját, és ez valóban a szakma érdekeit szolgálja.

Persze nekik is időről időre lépniük kellett, a piaci tendenciákhoz igazodva. A liberalizáció elhozta a vertikális integrációt is, és ebben sajátos úton, de a Hungaropharma is érintetté vált. Azzal azonban, amikor érdekeltséget szerzett a kiskereskedelemben, óhatatlanul kialakultak a kemény frontvonalak a kamarai érdekekkel szemben. Szerintem ez akkor simulhatott ki teljesen, amikor 2016-ban a cég deklarálta az „Új partnerség” elvét, és megkezdődött a gyógyszertári tulajdonrészek és érdekeltségek szakmai részbe történő értékesítése. Ezt tiszti gyógyszerészként is megnyugvással vettem tudomásul. Széles körű, fejlett szolgáltató tevékenység folyik a gyógyszerészek felé, megbízható kiszállítás, informatikai fejlesztések, teljes körű árupaletta. Sőt, a cég még olyat is meglépett, mint például a magisztrális alapanyagok rendezett beszerzése, ami pedig nem a világ legnagyobb üzlete. Ezek olyan döntések a vállalat részéről, amik egyértelműen jó perspektívájú, kiegyenlített partneri viszonyt hoztak a gyógyszerészeknek” – emlékszik vissza Horváth-Hutás Tamás.